A „Wellbeing”, azaz jóllét fontossága a légiközlekedésben

- Hogyan éld túl a pandémiát pilótaként -

Mit érhetnek a mentális, jóllétet támogató tanácsok egy világpandémiával küzdő, folyamatos félelmet, bizonytalanságot és negatív jövőképet közvetítő hírek, valamint az alkalmazottjait amúgy is az utolsó cseppig kifacsaró multik világában?

Több helyen is olvashattunk már arról, hogy nem csupán gazdasági és egészségügyi, de egyben pszichológiai azaz mentális problémákat is okoznak a Covid-19 miatt bevezetett különböző korlátozások. Az elzártság sokszor magányhoz, szociális elszigetelődéshez vezethet, a félelem szorongássá, sőt depresszióvá alakulhat. Mentális egészségünk megőrzéséhez elengedhetetlen szociális, társas támogatástól esünk el, vagy legalábbis nem jutunk elegendő emberi, személyes kapcsolathoz, mely kifejezetten szükséges az immunrendszer megfelelő működőképessége érdekében.

A légiközlekedésben dolgozók kiemelten nehéz helyzetbe kerülnek az utazási szigorítások miatt, nem csupán gazdasági, de családi, mentális, valamint szakmai megterheléseken is kénytelenek keresztül menni. Ezért számukra igen összetett problémát generál ez az egész helyzet, melynek hatásai a legfrissebb tanulmányok szerint súlyos mentális problémákat eredményez, mint kiégés, kimerültség, szorongás, depresszió.

Ahhoz, hogy megértsük a fent említett megterhelések komplexitását, érdemes megemlíteni a pszichológia mai nézőpontját az egyént, mint összetett szervezet létezését úgynevezett Bio-Pszicho-Szocio-Spirituo rendszerét. A „Bio” rész felel az ember biológiai funkcióiért, mint a fizikai részéért, a „Pszicho” jelenti a pszichológiai vetületét egy egyénnek, mint pl érzelmek, motivációk stb., a „Szocio” a velünk kapcsolatban lévő emberekre utal, tehát társas kapcsolataink minőségére, a „Spirituo” pedig a transzperszonális élményt jelenti, a hitet, mint motivációt, melyet elősegítenek a transzcendentális élmények.

Tehát az embert érdemes holisztikusan, több szempontból vizsgálni. Ez a bio-pszicho-szocio-spirituo modell hozzásegít minket a komplex nézőpont kialakításában, és segít értelmezni azokat a problémákat, melyek életünknek több területét is érintik. Ezért fordul elő, hogy például a pilóták, akik légiközlekedésben dolgoznak, nehézségeket észlelhetnek az összes említett területen. A „bio” azaz biológiai területen jelentkezhet fizikai kimerültség (a nyári menetrendet is azzal a csökkentett létszámmal próbálták meg lerepülni a légitársaságok, mint a téli csökkentett menetrendet, ahogy lazultak a korlátozások, annyit repültek a pilóták amennyit csak ki lehetett facsarni belőlük) vagy a folyamatosan fennálló stressz és szorongás miatt fellépő hát- valamint nyaki fájdalmak, magas vérnyomás, szív és érrendszeri megbetegedések. A „pszicho” terület pedig a már említett szorongásos zavarok, depresszió és a legtöbb pilóta által megélt, teljes kiégés állapota. A „szocio” azaz szociális terület szinte mindenkit érint manapság, hiszen szociális életünk (ami nem online történik, hanem a valóságban) szinte a nullával konvergál. Azokat a pilótákat pedig halmozottan érinti, akik a pandémia miatt meghozott átszervezéseknek köszönhetően távol kerültek a családjuktól, nekik nem csak a tágabb szociális élet lett elvágva, de az otthoni, családi élet egyaránt. „A spirituo” pedig a pilóták jövőjükbe vetett hitét, szakmájuk iránti motivációt csorbíthatja jelen esetben. Teljesen érthető, ha valaki megelégeli egy idő után ezt az egészet, és szakmát vált. Összességében elmondható, hogy kellő odafigyelés és a helyzet megfelelő kezelése nélkül az ember a légiközlekedésben igencsak kitett a totális kiégésnek.

Manapság sokat hallani a kiégésről, sajnos a pandémia során ez a téma még aktuálisabbá vált, mint valaha bármikor, szinte bármilyen élethelyzetet illetően. A kiégés azt jelenti, hogy valaki hosszútávon magas érzelmi megterhelésnek van kitéve, valamint folyamatos stressz hatására egy állandó készenléti állapotba kerül a szervezete s ennek hatására létrejön a fizikai-érzelmi-mentális kimerültség.

A kimerültség (fatigue), az érzelmi kimerültség, a depresszió, valamint a kiégés – mindazok mellett, hogy boldogtalanná teszik az ember életét – negatív hatással vannak a fizikai egészségállapotra, valamint a repülés biztonságára is egyaránt, nem beszélve a gazdaságra gyakorolt hatásának súlyosságát, hiszen a kimerült, kiégett alkalmazottak átlagosan 189 napot (Hollandia, 2011) vannak betegszabadságon csupán egy 9 hónapos periódust tekintve. A légitársaságokat, ha az egyéni boldogság nem is – de a repülés biztonsága és gazdaságossága -azért érdemel némi figyelmet.

Már a pandémiát megelőzően is viszonylag magas volt a pilóták körében mért kiégés, 2010-ben ez 32%-ot jelentett. Jelenleg (2021-es felmérés) a pilóták 40%-a nagyon magas fokú kiégésben szenved, további 20% közepesen ki van égve. Összehasonlításképpen, az egészségügyben dolgozók között 11-14% az, aki kiégéstől szenved, de a magas kockázatú szakmákban is az általánosan tapasztalt maximum a 14%. Egy másik, Germanwings katasztrófa ihlette felmérés szerint 2018-ban a pilóták 12.6%-a ütötte meg a lécet az MDD (Major Depressive Disorder – súlyos depressziós személyiségzavar) skálákon, valamint 4.1 %-nak voltak öngyilkos gondolatai, mint például a „jobb lenne meghalni.” Legfrissebb adatok szerint, 2021-ben teljes érzelmi kimerültséget (emotional fatigue), depressziót és szorongást tapasztalt a megkérdezettek nagy része (44.1%), valamint további 42% tapasztalt már ilyet a karrierje során.

Leegyszerűsítve három opció áll a pilóták rendelkezésére. Szakmát váltanak, vagy hagyják, hogy teljesen felőrölje őket, családjukat, életüket a jelen helyzet, vagy pedig elkezdenek preventív lépéseket tenni a saját és környezetük egészsége érdekében. Mert az egyéni jóllétünk kihat másokra (család/barátok), a teljesítményünkre és a repülés biztonságára egyaránt.

Előfordulhat, hogy testünk nem mindig az elvárt módon működik amikor stresszt élünk át, legyen az fizikai vagy érzelmi stresszhatás, melynek eredményeként megjelenhetnek a szorongás jelei is, aztán egy ideig képesek vagyunk magunktól helyre rázódni. Rugalmasságunk lehetővé teszi, hogy alkalmazkodjunk környezetünkhöz, de akárcsak egy szárny vagy egy motor, csak addig tudjuk fenntartani a stresszel teli állapotot, míg a teljesítményünk elkezd fokozatosan romlani, majd végül elveszítjük a rugalmasságot és hajlítás hatására törünk, azaz kiégünk. Ugyanúgy, ahogyan a repülőkön javítjuk a szerkezeti ellenálló képességet a jobb tervezéssel, a jobb közérzet révén javíthatjuk saját fizikai és mentális ellenálló képességünket egyaránt. Ez a reziliencia, az ellenálló képesség melynek fejlesztése (mert fejleszthető) megóvhat minket a kiégéstől.

Bővebben a pilóták jóllétéről, mentális egészségének megőrzéséről Flight Safety Foundation jóvoltából készült egy rendkívül hasznos kiadvány mely itt elérhető.

Forrás:

https://flightsafety.org/toolkits-resources/covid-19-safety-roadmap-and-punch-lists/ 

Brezonakova, A. (2017). Pilot burnout as a human factor limitation. Transportation research procedia, 28, 11-15.

Cahill, J., Cullen, P., Anwer, S., Wilson, S., & Gaynor, K. (2021). Pilot Work Related Stress (WRS), Effects on Wellbeing and Mental Health, and Coping Methods. The International Journal of Aerospace Psychology, 31(2), 87-109.

Demerouti, E., Veldhuis, W., Coombes, C., & Hunter, R. (2019). Burnout among pilots: psychosocial factors related to happiness and performance at simulator training. Ergonomics, 62(2), 233-245.

Ozel, E., & Hacioglu, U. (2021). Examining the relationship between burnout and job satisfaction of flight crew: An analysis on the critical fatigue risk factors in the aviation industry. International Journal of Business Ecosystem & Strategy (2687-2293), 3(1), 01-20.

Pasha, T., & Stokes, P. R. (2018). Reflecting on the Germanwings disaster: a systematic review of depression and suicide in commercial airline pilots. Frontiers in psychiatry, 9, 86.